Több, mint egy sport

Foci, másként

Brand player

2018. június 18. 21:15 - Lupi Azzuro

A tegnapi nap a VB-n több okból kifolyólag is elindította az agyamat, így a mai napon még várható ebben a témában poszt tőlem. Van egy téma, ami viszont feltétlen kikívánkozik belőlem. Hosszú ideje.

A brazil meccset sajnos nem láttam, így csak összefoglalót tudtam nézni, illetve külön Neymar teljesítményét is meglestem. Amit láttam, az mélységesen felháborított, és elborította az agyamat, mint a lila köd.

Neymar ennek a válogatottnak abszolút a vezére. Ő magát igencsak magas piedesztálra emeli, valahova Ronaldo és Messi szintjére. A probléma csak az, hogy közel sincsen hozzájuk és attól félek, hogy soha nem is lesz. A kiváló Kele János tegnap esti posztja volt az ami tökéletes véleményt formált Neymar-ról: nagyon jó focista, de egyáltalán nem zseniális. Az a hiszti, gyerekes viselkedés és fetrengés amit leművelt tegnap, az egészen elképesztő volt. Tisztában vagyok vele, hogy tízszer vitték a földre, de minden nagy sztárt faragni szoktak. Ezt képesnek kell lenni tűrni. Az öncélú cselezései, amik esetenként hosszú másodpercekig befagyasztották a brazil támadásokat, hihetetlenül pofátlanok voltak. 19 alkalommal állt neki cselezni a PSG focistája, csak viszonyításképp: senki sem próbálkozott többször, mint 4. Ezt úgy, hogy olyan játékosok futkároztak a mezőnyben, mint Coutinho, Willian, Marcelo vagy Shaqiri. 

Ténylegesen a témára térve: Neymar egy brand. Egy marketing fogás. Két lábon járó PR és instagram lájk. És a másik ugyanilyen játékos a mai modern fociban a francia Paul Pogba. Mindketten hetente váltogatják a hajukat (bár Pogba mentségére szóljon, az övé most nagyon egyszerű... mondjuk Oroszországban is van barber shop, és pár twitter követőt biztos megérne egy trikolór frizura a nyolcaddöntős kamu-nacionális fogadkozások mellé), a fél életüket a közösségi médián töltik, és legfőképp: a körülöttük felépített hiszti miatt olyan szintű bevételeket generálnak, hogy istentelen mértékben felverték az átigazolási árakat. Csak számszerűsítve: 180 millió MBappé-ért, 125 millió Coutinho-ért, 79 millió van Dijk-ért. Ez a tendencia pedig folytatódni fog, Pogba és Neymar ára olyan mértékben inflálja a transzfer összegeket (most ne vegyük bele ebbe az egyenletbe a közvetítési díjakat). 

Mindezt úgy, hogy a pályán nem hozzák vissza ezt teljesítményben. Pogba az MU-ban és a válogatottban is egy egész rendszert határoz meg, ami rá van erőltetve a társaira, a brazil pedig az idei folyamatos sérülései mellett Svájc ellen tökéletesen leégett.

Kicsit talán régimódi vagyok, de azt az értéket, amit ők képviselnek, nekem teljesen testidegen. Nem a szokásos magyar "azért rosszak a fiatalok mert tetoválásuk van és okostelefonjuk" bullshitet akarom nyomni, de a DAB helyett én a klubhűséget szeretném. A vifon-haj helyett a végletekig menő maximalizmust és akarást. A felesleges cselek helyett csapategységet. És legfőképp: a pályán dollárjelek helyett olyan legendákat, mint CR, Messi, Cruyff, Zidane, Totti, Pirlo, Buffon. Ugye nem vesztek ki?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tobbmintegysport.blog.hu/api/trackback/id/tr6114056688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.