Több, mint egy sport

Foci, másként

Serie A beharangozók - összegyűjtve

2018. augusztus 18. 16:42 - Lupi Azzuro

Mukics Krisztoferrel a 2018-19-es Serie A szezont megelőzően úgy döntöttünk, hogy beharangozzuk az előttünk álló idényt a liga élcsapatainak nyarait összekapcsolva a várható teljesítményekkel. Nos, most a külön részeket egybegyúrom, hogy meg legyen mindegyik együtt. Gigakontent, vigyázat! Élvezzétek és jöjjetek teljesen tisztába mindennel. (Mukinho a két milánói gárdát vitte, én a többi versenyzőt)

1. Juventus

Mint azt már tudjátok – mivel kikértem a véleményeteket – a héten a bajnokság kezdetéig végig megyünk a bajnokság élmezőnyén, bemutatva a nyarukat és átgondolva mi várható tőlük az idény során. Mukinho fog besegíteni, ő hozza a két milánói gárdát, rajtuk kívül a Juve-Roma-Napoli-Lazio-Fiorentina-Atalanta hatos érkezik még, tőlem. A sorozat ma indul, a címvédővel.

A 2018-as nyári átigazolási szezon eddigi része alapján nehéz fontosabb szereplőt találni, mint a Juventus. Cristiano megszerzésével és a többi érkezővel a torinói együttes továbbra is a legfőbb esélyes hazai környezetben, illetve bejelentkezett európai színtéren a végső győzelemre.

Nem is kezdhetjük mással, mint Ronaldoval. A Juve bátor próbálkozásának hála – alapvetően CR7 nem akart távozni, Marrota-ék érdeklődése indította el az átigazolást – megszerezték a labdarúgás történetének egyik legjobb játékosát. A portugál ugyan már korántsem olyan gyors, mint fiatalabb korában, azonban ettől függetlenül még mindig a világ egyik legjobb befejezője. Ráadásul emellett az elhivatottsága és a szorgalma példát mutathat mindenkinek – erről később is lesz szó. Higuaín rendre eltűnt a kulcsfontosságú mérkőzéseken, ezen a téren is sokat dobhat a csapaton Cristiano.

CR mellett 4 fontosabb érkező volt: 40,4 millió euróért Joao Cancelo, egy csere keretében Leonardo Bonucci, 12 milió euróért Mattia Perin, illetve ingyen Emre Can. A német középpályás és az olasz kapus ennyi pénzért 2018-ban kifejezetten a rablás kategóriába tartozik, így Marrotta velük nagyot húzott. Cancelo leigazolása ennél sokkal kétségesebb, viszont az egyértelmű, hogy a Zebráknak szükségük volt végre egy jó jobbhátvédre. Joao ráadásul az előző szezon második részében a liga egyik legjobb védője volt. Játszott már a Serie A-ban, így az akklimatizálódással nem lehet probléma, rögtön a segítségére lehet a társaknak.

A Bonucci – Higuaín, Caldara csere még ennél is kétségesebb. Nem, nem azért, mert Bonucci nem lenne nagy segítség. Szinte biztos vagyok benne, hogy jó szezonja lesz. A probléma az, hogy cserébe feladták az egyik legtehetségesebb középső védőt és, hogy Gonzalo Higuaínt nagyon olcsón sózták rá a Milanra. Azt pedig, hogy a szurkolók által Bonucci-ra ömlő utálatot képes lesz e elviselni a keret, további kérdéseket vethet fel. A Caldara-Higuaín pároson kívül Mandragora távozott csak, aki bár komoly tehetségnek tűnik, nem játszott szerepet a csapatban. A keret így egyben maradt, beszéljünk most a lehetőségeikről.

Bár szomorú ezt így kijelenteni, az, hogy valaki megszorítja ezt a Juventust, irreálisnak tűnik. Kapusposzton rendben lesznek, Buffon egy legenda, de a Szcesny-Perin páros megbízhatónak tűnik. A védelem jóval erősebbnek ígérkezik, mint az előző évadban (itt sérülések nélkül a Cancelo-Bonucci-Chiellini-Sandro négyes lesz a kezdő), nem mellesleg pedig mélyebbnek is. A Rugani-Barzagli-Benatia hármas bármikor beszállhat, mellettük De Sciglio és Spinazzola szintén kiváló opciók.

A középpályáról szintén ezt lehet elmondani. Can egy remek box-to-box középpályás, Khedira helyén sokkal hasznosabb lesz hátul és elöl is. Mellette és Matuidi mellett Pjanic saját maga lehet a mélységi irányító posztján. Az, hogy milyen felállás lesz – várhatóan a 4-3-3, a 4-2-3-1 és a 3-5-2 között dől majd el – egyelőre még a jövő titka. Annyi biztos, hogy Ronaldo-nak, Dybala-nak és Douglas Costa-nak helye van a kezdőben (személy szerint én ezért preferálnám a 4-3-3-at). Apropó Dybala – minden jel arra utal, hogy Ronaldo a szárnyai alá vette a fiatal argentint. Dybala legnagyobb baja pont az, amiben CR az egyik legjobb: a folyamatos jó teljesítményben, illetve a húzós meccsek eldöntésében. Ha Cristiano jó hatással lesz rá, akkor ez gyakorlatilag két igazolás lehet egyben. A probléma csak az, hogy Dybala igazán a kapuval szemben, a 10-es pozíciója körül érzi magát a legjobban. Ronaldo várhatóan ebben az együttesben már tisztán csatárt fog játszani, úgyhogy Allegri-nek komoly munkájába kerülhet a helyzetet megoldani. Cuadrado-val, Mandzukic-csal és Bernardeschi-vel pedig ebben az esetben minden ellenfél joggal retteghet. Itálián belül, és kívül is.

Összefoglalva: ugyan a Juventus csapatát össze kell még rakni, ennél jobb nyarat nehezen tudtak volna lehozni. A rendkívül minőségi védelem előtt egy stabil, sokrétű középpálya foglal helyet, amit a két sztárral megspékelt támadó alakzat koronáz meg. Idén egy minőségi, igazán mély keret áll az Öreg Hölgy rendelkezésére, egy olyan sztárral, aki bárki ellen a torinóiak felé döntheti a mérleg nyelvét. A világ készüljön fel egy olasz triplázásra?

2. Napoli

Szezon beharangozó sorozatunk harmadik részében a Napolit fogjuk górcső alá venni. A nápolyi kékek nyara komoly változásokat hozott és az előző évi második hely után idén rengeteg kérdés vetődik fel a szezont megelőzően. Új edző, új középpálya, várhatóan új stílus. Vessük is bele magunkat az olasz csizma déli felébe!

Maurizio Sarri harmadik éve is látványos, eredményes játékot hozott a klubhoz, azonban a Juventust továbbra sem sikerült a trónjától megfosztani. Így a felek úgy látták jónak, ha útjaik elválnak; Sarri Londonban kezdett új projektbe, Aurelio de Laurentiis pedig megszerezte az elmúlt évtizedek egyik legjobb edzőjét, Carlo Ancelottit. Kezdjük is vele. Ugyan a müncheni kirándulás nagyon csúnyán sült el számára és ő is kezd megöregedni, továbbra is top edző, aki remek választás lehet a Napoli számára. Az eddigi felkészülési meccsekből sok mindent nem lehetett leszűrni – például azt sem, hogy végül marad e a 4-3-3 vagy 4-2-3-1-re váltanak – azonban néhány dolog szinte biztosra mondható: a védekezés bizonyosan jól fog működni, ehhez Carlo mindig kiválóan értett, a támadójáték nem lesz annyira látványos és szabad, mint Sarri alatt, illetve, hogy a gárda komolyan esélyes a végső győzelemre az olasz kupában, illetve adott esetben az Európa Ligában is (emellett sokáig is juthatnak a BL-ben). Ancelotti mindig is inkább kupa-edző volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 4 (1-1 a PSG-vel, a Milan-nal, a Bayern-nel és a Chelsea-vel) bajnoki címe mellett 3 BL győzelme van és, hogy ugyanezzel a 4 bajnoki elsőséggel szemben 17 kupa diadalt aratott.

Az edzőváltás megemlítése okán folytassuk a távozókkal. 1 fontos és néhány kevésbé lényeges távozója volt a csapatnak. Sarri vitte magával Jorginhot Angliába, amely transzferért ugyan bőven kapott ellenértéket a Napoli (57 millió euró), de a középpályát elég érzékenyen érintheti. A kis olasz az előző szezonban Európa egyik legjobb középpályás teljesítményét hozta le, átlagosan 85,83 passzal meccsenként, ráadásul mindezt remek százalékkal és a támadásokat gyakorta elősegítve (átlagban 63.97 előrefelé irányuló passzal rendelkezett találkozónként, amit csak, hogy érzékletesebb legyen, mennyire kiugró adat, hasonlítsuk össze Luka Modric átlagával, amely 37,7 volt). Rajta kívül Duvan Zapata-ért kapott komolyabb összeget az együttes, 17 millióért cserébe távozott a Sampdoria-hoz, ahol az előző idényt kölcsönben töltötte. Rajtuk kívül Pavoletti igazolt el a Cagliari-hoz, illetve ingyen távozott Pepe Reina és Maggio, szerződésük lejártával. Reina-t szerintem képesek lesznek pótolni, míg Maggio ugyan klublegenda volt, de már régen nem tudott igazán értékeset a csapathoz hozzáadni.

A megerősítendő posztok így adottak voltak: kellett új elsőszámú kapus, középső középpályás, csere jobbhátvéd és adott esetben erősítés előre. Mindet sikerült viszonylag korán abszolválni - ami remek hír a szurkolók számára, hiszen jó ideje együtt dolgozhat a keret. A kapuba két játékos érkezett kölcsönbe az Udinesetől, Meret és Karnezis. Előzetesen úgy tűnhetett, hogy a fiatal olaszra vár majd az 1-es mez, de a felkészülési meccseken Carlo inkább a görögnek szavazott bizalmat, úgyhogy minden bizonnyal Karnezis kezdi a kapuban az idényt kezdőként. Lehetséges, hogy az elképzelés az, hogy a már ismert társ mögött Meret megszokja a környezetet és tapasztalatot gyűjt, aztán a következő idényben már ő kezd, de ez még a jövő zenéje. Hysaj mögé a védelem jobb oldalára a Lille hátvédje, Malcuit érkezett 12 millió euróért cserébe. Erre a pozícióra tökéletes választásnak tűnik, Ancelottinak lesz majd lehetősége bátran pihentetni az albánt. Jorginho pótlására Fabán Ruiz érkezett a Betisből, nem kevés pénzért, 30 millióért. Az, hogy ő mennyire lesz jó, illetve mennyire lesz a játékba beilleszthető, még nem derült ki, de van több dolog is, ami miatt bizakodhatnak felőle a kékek drukkerei. Egyrészt a hírek szerint kifejezetten Ancelotti kérésére érkezett, másrészt pedig a viszonylag fiatal kora ellenére egy igazán jó középső középpályásnak tűnik. Az előrefelé játékban nem túl eredményes, 7 gólban volt csak benne az előző idényben, de egy igazi szürke eminenciás lehet. Sokat fut, sokat dolgozik, fizikailag erős és ezt ki is használja. Az nyilvánvaló, hogy nem egy az egyben Jorginho helyére hozták, de az új edző alatt fontos szerepe lehet. A másik magasabb összegű átigazolás Simone Verdi volt. A Bolognától érkező kétlábas támadó az egyik legtehetségesebb olasz játékos jelenleg (bár elég későn érő típus, 25 éves), aki, ha nem one season wonder lesz az előző 10 gólos 10 gólpasszos idényt követően, akkor remek pótlása lehet a lassacskán idősödő Callejónnak. Ráadásul olasz, ami 2018-ban az élcsapatoknál mindig kellemes élmény.

 

 3. Roma 

A mai második preview-nk alkalmával Róma bordóbbik felét fogjuk felfedezni, ahol a szintén ma tárgyalt Fiorentina-hoz hasonlatosan rengeteg igazolás és esemény történt a nyáron. Ráadásul több kétséges vagy kétes megítélésű transzfer is nyélbe üttetett. Lássunk neki!

Monchi érkezésével a Roma szurkolók felkészülhettek arra, hogy a már évek óta tartó gyakori nyári kiárusítás folytatódni fog, Viszont legalább a spanyol remek érzékkel ellensúlyozhatja ezt az érkezők oldalán. Az előző idény parádés BL menetelése és a harmadik hely már jelzésértékű fejlődés volt, az igazi vizsga azonban szerintem ebben az évben érkezhet el. Ez a keret maximálisan Monchi és Di Francesco gyermeke, több frontos küzdelemre tervezve.

Érdemes talán a távozókat megemlíteni előbb. Bruno Peres-t hazapostáztak Brazíliába az után az ámokfutás után, amit a fővárosban eltöltött két év alatt jobbhátvéd címszó alatt művelt, Skorupski pedig kezdő kapusként akarta folytatni a karrierjét, így 9 millióért cserébe a Bologna-hoz került. Defrelt is kölcsön tudták adni, ami a sérülésekkel tarkított 2017-18-as szezont követően szintén komoly eredménynek számít. De nyilvánvalóan nem ezek voltak a legérdekesebb transzferek, hiszen két igazi blockbuster igazolást is nyélbe ütöttek a Roma-val idén. Először is, Alisson, a tavalyi évad legjobb hálóőre idén már a Liverpool kapuját védi, játékjogáért pedig 62,5 millió eurót fizettek, ami kiegészülhet további 10-el, teljesítmény függvényében. Az, hogy a brazil távozott, egyértelműen komoly érvágás, de ettől függetlenül ekkora pénzre nem lehetett nemet mondani. Egy rövid ideg (Kepa miatt) Alisson volt a világ valaha volt legdrágább kapusa, ez mindent elmond. A probléma nem is ez, hanem a pótlása, de erről majd kicsit később. Ugyanis Nainggolan kálváriája ennél sokkal összetettebb és rosszabb megítélésű.

Mukinho szerző társam az Internél már tárgyalta a kérdést, de szeretnék személyesen is hozzátenni. Az nyilvánvaló, hogy a farkasok ezzel egy olyan csupaszív játékost veszítettek el, aki imádta a várost és a klubot. Ez 2018-ban egy nagyon ritka dolog, azonban gyakorta engedjük meg azt, hogy a foci terén elvigye az ember eszét a hév. Radja kétségtelenül a liga egyik legjobb középpályása, illetve a Roma kulcsjátékosa volt, mindemellett 30 éves és meg van rá az esély, hogy utoljára kapott érte értéket a gárda. 24 millió jött készpénzben, no meg Zaniolo és Santon játékjoga. Zaniolo az egyik legtehetségesebb olasz középpályásnak van kikiáltva, majd kiderül mi lesz belőle. Santon igencsak suta játékos, de csere balhátvédnek jó megoldás lehet, így sokat nem veszíthet rajta a Roma. Ninja szíve pedig ide vagy oda, azt nem láthatjuk, hogy a háttérben mi mehetett. Mindenki tud a belga cigizéseiről és piázásáról, hogy állandóan bulizik és balhézik. Lehetséges, hogy erre ráuntak a fővárosi vezetésben, ezért kellett Nainggolannak távoznia.

Az Alissonért kapott és BL-ből beérkezett pénzeken pedig Monchi igazi nagybevásárlást tartott. A már említett Zaniolo-Santon páros mellett lecsaptak Cristante-ra (5+25 millió euró), aki nem egy ösztönös zseni, de remek munkabírású és támadásban veszélyes középpályás, ráadásul az Atalanta-val remek idényen volt túl. Ingyen jött a cserepadra a középhátvéd rotációba Marcano a Porto-ból - a spanyol szintén nem egy korszakos tálentum, de arra a pár meccsre, míg szükség lehet rá, ingyen tökéletes volt. Hosszútávú projektként igazolták Ante Coric-ot Zágrábból és William Bianda-t a Lens-ből. Zaniolo a Chievo-hoz került kölcsönbe, talán érdemes lett volna őket is elküldeni valahova, de EdF-nek ezek szerint tervei vannak velük.

A középpályára idén két igen remek játékost is sikerült megszerezni, 24,7 millióért cserébe Javier Pastore érkezett vissza a ligába, Steven Nzonzi pedig friss világbajnokként veheti át hosszútávon De Rossi helyét, érte 26,65 milliót perkáltak. DdR ugyan egy igazi római legenda, mostanra viszont kezd megöregedni, így az egész éves terhelés okán kellett valaki, aki minőségileg tudja őt pótolni. Pastore megszerzése nagy húzás lehetne - az, hogy valóban az lesz e viszont csak néhány fordulót követően válhat világossá. Di Francesco rendszerében ugyanis nem igazán szerepel olyan poszt, ahol Pastore igazán jól érzi magát. Egy kisebb szerkezeti átalakítás máris más megvilágításba helyezné a problémát, de erről ugyebár most még nem lehet biztosat mondani. Rajtuk kívül sikerült egy igazán nagy tehetséget is zsebre vágni, ugyanis Justin, vagyis Kicsi Kluivert bordó-sárga mezben rohangálhat az idei szezonban. A holland szélső az Ajaxban 10 gólt és 5 gólpasszt jegyzett a legutóbbi évadban, az pedig, hogy mennyire kombinatív játékot tud és mennyire gyors, egy rendkívül izgalmas és mobilis hármast hozhat létre Ünderrel és Shick-el.

A felsorolás végére hagytam azt a posztot, ahol érzésem szerint a legnagyobb a baj a Roma-ban. Alisson több esetben is bravúrosan és földönkívüli módon segítette csapatát, az pedig, hogy egy egészen jó VB szereplés mellett is csak erős közepesnek megítélt svéd kapus – Robin Olsen – és Mirante érkezett, komoly aggodalomra adhat okot a farkasok szurkolóinak. Olsen sem lábbal nem olyan jó, sem a bravúrhelyzeteknél, így hiába magabiztos a levegőben, sokat is veszthetnek rajta, ahogy haladunk előre a bajnokságban.

Így összefoglalva, a kapu előtt ugyan egyértelműen gyengült a Roma, a védelemmel kapcsolatban azért kevesebb a kérdés. Florenzi mellé idénre felépült Karsdorp, aki új igazolásként is felfogható. A másik oldalra Santon mellett Luca Pellegrini is segítheti Kolarovot abban, hogy tudjon néha pihenni. Középen Manolas és Fazio rendben van, többször is megmutatták, stabil teljesítményre képesek együtt. Ha megsérül valaki, akkor itt is beüthet a krach, de Bianda akár egy igazi Jolly Joker is lehet. A középpálya Nainggolan távozása ellenére is erősödött, az Nzonzi-De Rossi-Pellegrini-Strootman-Pastore-Cristante(-Coric?) hatos minden versenyfutásban kiállhatja a próbát (Gonalons-t inkább hagyjuk is ebből a szempontból). A támadósor pedig egyértelműen izmosodott, Kluivert tehetsége sokat érhet, Cengiz Ünder végig dolgozhatott egy nyarat a kerettel, ami a képek alapján nála szó szerint izmosodást hozott. Schick-nek szintén sokat érhet a végig melózott nyár, a felkészülési mérkőzések alapján tőle idén jóval több várható, Dzeko-val elég sokrétű középcsatár párost alkothatnak majd az idény során.

Malcolm igazolási kálváriáját én most nem venném újra elő, mert itt az oldalon is többször át lett rágva. Az látszott, hogy Monchi-ék szerettek volna még egy szélsőt, volt szó Thauvin-ről akár. A kapus poszt erősítésre szorult volna, de ennek ellenére azt, hogy nem vettek még valakit, nem találom rossz lépésnek, ugyanis így lesz elég lehetősége mind Ündernek, mind Kluivertnek. Fiatal, magas plafonnal rendelkező keret jött össze, a kérdés csupán az, hogy a tehetségek milyen gyorsan és milyen mértékben érnek majd be – illetve, hogy a jövőben ettől függően is, milyen gyorsan szökkennek tovább.

A rómaiaknál szintén elég nyilvánvaló, hogy nem férkőzhetnek a Juventus közelébe, mindazonáltal a többi dobogóra pályázó csapat mindegyikével felvehetik a versenyt. Eusebio di Francesco a 2017-18-as év során rengeteg remek, bátor húzást mutatott be, sokszor igazi nagyhalakat levadászva ezzel. Az igazolások nagyja a nyár korai szakaszában megtörtént, így a tréner kedvére formálhatta a társaságot ezen időszak alatt. Így kreatívabb támadójátékot, több formációt várok a Roma-tól, egészen konkrétan tippelve pedig egy harmadik helyet a Serie A-ban és nyolcaddöntőt a BL-ben.

4. Inter

Folytatódik a tegnap elkezdett sorozatunk, ma Milánóba látogatunk, egyenesen az Inter nyarát vesézzük ki, és ejtünk néhány szót az igazolásaikról, illetve a végén az esélyeikről is. Vágjunk is bele!

 

Azt hiszem nem nyúlok mellé azzal a kijelentéssel, hogy az Inter talán az elmúlt évek egyik legjobb mercatóját produkálja ezen a nyáron, és teszik ezt – manapság már – költséghatékonynak nevezhető módon. Ha őszinték akarunk lenni, akkor azt is hozzá kell tenni, hogy bőven ráfér(t) a Nerazzurrira az erősítés, látva az előző idény botrányos, hullámvölgyekkel tarkított tavaszát, ahol ugyan szerencsével, de bejutottak hosszú idő után újra a BL-be. Azt pedig jól tudjuk, hogy az egy teljesen más kávéház.

 

Kezdjük tehát a legdrágább, a legnagyobb, és egyben Itálián belül is a legmegosztóbb(?) transzferrel, azaz Radja Nainggolannal. Az Inter 38 millióért (plusz Santon és Zaniolo) megszerezte a Serie A egyik legjobb, és legkomplexebb középpályását, gyakorlatilag potomösszegért. Ezzel a húzással nagyon sokat profitálhat az Inter, hiszen a Ninja remekül ismeri a bajnokság ritmusát, és az egész olasz közeget, másfelől pedig elvitték a Roma kulcsemberét, ezzel pedig jelentősen meggyengítették az egyik riválisukat. Ráadásul még mindig csak 30 éves, így bőven lehet még néhány jó szezonja a kék feketéknél. A gond csak az vele, hogy képes az egyik héten parádés gólt lőni 25-ről, miközben bejátssza az egész pályát, a rá következő héten meg simán láthatjuk bebaszva, cigaretta füstöt pöfékelve egy live videójában.

 

Ha fontossági sorrendben haladnék tovább, akkor nálam Stefan de Vrij következne. Amikor a költséghatékonyságról írtam, akkor – többek közt - rá gondoltam. A holland szintén az egyik legjobb a maga posztján a ligában, így az, hogy az Internek sikerült őt ingyen megszereznie, az valóságos ajándék. Noha a tavalyi évadban a Nerazzurri legjobb csapategysége kétségkívül a védelem volt, azért szerintem bármelyik szurkoló nyugodtabban nézi majd azt, ahogy egy esetleges eltiltás vagy sérülés következtében Ranocchia helyett De Vrijnek (vagy Mirandának) kell pótolnia a kiesett láncszemet. Arról már nem is beszélve, hogy a 26 éves játékos leigazolásával jelentősen bővült a milánóiak taktikai repertoárja, gondolok itt arra, hogy bátran variálhatnak a 3, vagy a 4 védős rendszer között. Nem csak létszámban, de minőségben is előre léptek vele Spallettiék.

 

A jövő csapatát is kell építeni, és valami ilyesmi járhatott Ausilio fejében is, amikor elhozták nyáron Lautaro Martinezt 16 millióért. A vezetőség célja ezzel a igazolással nyilvánvalóan Icardi tehermentesítése, hiszen az elmúlt évek csere csatárai nem igazán váltak be (Éder, Gabigol), és Icardin kívül más nem is nagyon termelte a gólokat. Az már csak hab a tortán, hogy a két argentin nagyon jól kijön egymással, szinte „legjobb barátok” lettek, és ennek is köszönhetően Spalletti többször próbálgatta a két csatáros felállást a felkészülés során, ami szintén gyarapíthatja a lehetséges haditervek számát.

 

Akiket pedig még számottevő érkezőknek titulálnék, azok Asamoah, Politano, és Vrsaljko. A ghánai szintén ingyen érkezett, egy ilyen Interben pedig bőven erősítést jelent az ő tapasztalata, sokrétűsége, és multifunkcionalitása (a védelemben, középpályán, 3- és 4 védős rendszerben egyaránt bevethető). Politano kölcsönben való leigazolásánál valőszínűleg beugrott Ausilióéknak az ellenük lőtt szabadrúgásgólja, de viccet félretéve, egyértelmű volt, hogy az új szezonra kelleni fog a kék feketéknek szélsőtámadó, hiszen Perisics és Candreva akár a kámfor, bármikor képesek eltűnni hetekre, ezt pedig nem engedheti meg magának egy BL résztvevő csapat. Az olasz pedig kapóra jön nekik, fiatal, lendületes, képes tetszetős, kreatív megoldásokra is, plusz más olasz csapatok is érdeklődtek iránta. Vrsaljko személyében pedig megkaparintottak egy mindkét oldalon otthonosan mozgó, - inkább a védekezésben jeleskedő – horvát(!) fullbacket, aki Cancelo pótlására érkezett szintén kölcsön+opcióval. A legfrissebb hírek szerint Keita Baldét is már Inter játékosnak tekinthetjük (a poszt írásakor még csak orvosin volt), őt is - a Milánóban már jól megszokott – kölcsön+opcióval sikerült visszacsábítani a Serie A-ba. Azt gondolom vele is jól járnak Spallettiék, hiszen több poszton bevethető, szélvész gyors, gólerős támadó, akinek nem annyira jött be a monacói kaland.

 

A távozókról szóló rész sokkal rövidebb lesz, ugyanis Lord Nagatomón és Cancelón kívül más sztár nem igazolt el. Joao Cancelónak ugye lejárt a kölcsönszerződése, és a baj ezzel az, hogy a portugál tavasszal kiemelkedő perfomanszt hozott. Ami pedig még nagyobb baj (kinek mi), az az, hogy a jobb bekk egyenesen a Juvéhoz igazolt. Egyébként talán még Kondogbiát ide vehetjük, de nekem (és talán az Inter-fanoknak is) egyből az az orbitális öngólja jut eszembe, ami után nem is bánják sokan, hogy a Denevéreknél futott tavalyi kiváló szezonja után, 25 millióért végleg megvették a spanyolok. 

Azt viszont meg kell említeni, hogy rengeteg ifjú titánon túladott a milánói gárda, (Valietti, Bettella, Carraro, Odgaard, Zanilo), akik minden bizonnyal nem kaptak volna nagy szerepet az klubnál, de kérdés, hogy vajon képesek lesznek-e túlnőni azon a - már-már elcsépeltté vált -, tehetség megítélésen, és vajon visszaüt majd ez még később a kék-feketéknek? Ha engem kérdeztek, nem. Egyébként még Éder és Santon távozott, de egyiküket se mondanám veszteségnek, sőt..

 

Ezen nevek érkeztével és távoztával, nem gondolom, hogy az Internek a védelmével illetve a védekezéssel lesz majd gondja. De Vrijjel, Vrsaljkóval, és Asamoahval talán még szilárdabb lehet az a hátsófal. A középpályán már érdekesebbek a dolgok, maga Spalletti nyilatkozta azt, hogy egy Radja típusú játékos hiányzott csak nekik. Kétségkívül egy Brozovics-Vecino-Nainggolan trió jól hangzik ott a pálya közepén, de azért hosszú távra ide is bőven elkél majd az erősítés, elsősorban egy Borja Valeróhoz hasonló mélységi irányítót – aka regista - tudnék elképzelni (khm, Modrics). Ami a támadóharmadot jelenti, ha a tavalyiakból indulok ki, akkor minden a szélsőkön fog múlni, hogy tudnak-e olyan labdát adni Maurónak, vagy csak vaktában adogatják be a lasztit. A Nerazzurri szerencséjére azért itt várható minőségi javulás, és vélhetően már létszámban is meglesznek majd, nem kell majd a szezon összes meccsén Candrevát, no meg az unalmas, egydimenziós futballt elviselniük. Nagyjából egy hasonló kezdő várható: (4-2-3-1)

Handanovics; Vrsaljko, Skriniar, Miranda/De Vrij, Asamoah; Vecino, Brozovics; Keita, Nainggolan, Perisics; Icardi

 

Konklúzióként, hogyan értékelném a kék-feketék mercatóját? Egy erős 7-est adnék Ausiliónak. A tavalyi szűk keretet sikerült kibővítenie mennyiséggel és minőséggel egyaránt, és a kulcsembereik megtartása mellett ez volt az egyik legfontosabb szempont.

Végezetül pedig mit is várok az Intertől? Elsősorban állandóságot, konzisztens teljesítményt mind Olaszországban, mind Európában. A múlt szezonban a BL-t érő negyedik hellyel valami úgy néz ki elindulni látszik, és lassan építkezve, fokozatosan haladva, de nekik is az lehet a céljuk, mint a többi nagynak: trónfosztás a Zebráktól. Ám ez még jövőre biztos nem jön össze, ellenben a dobogó alsó fokát/fokait megcsíphetik, a BL-ben pedig egy kedvező sorsolással képesek lehetnek továbbjutni a csoportjukból. 

5. Milan

Egy rövid kitérő után újra visszalátogatunk a San Siróba, ahol a másik milánói csapatról, a Milanról ejtünk néhány szót. Kezdjük!

 

A nyár eleji kalamajka közben nem sokan gondolták volna, hogy augusztus közepére egészen kiegyenesedhet a Milan, illetve, hogy EL résztvevő lesz a csapat. Pedig de, legalábbis az előbbi gondolat egyelőre csak feltételezés, az utóbbi viszont már köztudott tény. Vessünk is egy pillantást arra, hogy miképpen alakult át a mindig nagy ambíciókkal rendelkező Rossoneri.

 

A fentebb említett kiegyenesedés leginkább a tulajdonosváltásnak köszönhető, illetve az új tagoknak a vezetőségben, köztünk talán az egyik legfontosabbnak, nevezetesen az új sportigazgatónak, Leonardonak. A brazil munkáját szinte mindenhol méltatják, még olyan kiválóságok is, mint pl. Fabio Capello. Többek között az ő szakmai sikerének tekinthető az is, hogy az alábbi neveket sikerült a piros feketékhez csábítani.

 

A sorozatunk korábbi részében már szó volt a Bonucci-Caldara-Higuaín üzletről, és már előtte is rendesen körbejártuk a témát, így rövidre fogva a szót, csak annyit mondanék e kapcsán, hogy ha valaki vesztett ezen a transzferen, az inkább a Juve. Caldara speciel jól járt, hiszen az állandó játéklehetőség mellett, közel sem lesz rajta akkora nyomás, mint amekkora mondjuk a Zebráknál lenne. Higuaínról pedig csak annyit, hogy a szurkolóknak kár lett volna elvárni azt, hogy a jelenlegi Milan képes megszerezni egy az argentinnál minőségibb csatárt. Bármennyire nem kedvelem a Röfit (bocs), úgy gondolom, mindenképpen előrébb lesz vele a milánói együttes, és hosszú évek után megoldódhat az a fránya csatárkérdés is.

A hét elején érkezett az a Bakayoko, aki egy kiugró monacói év után, Londonban csúnyán megbukott, ám most itt az esély, hogy újra felépítse magát. Véleményem szerint minden adott hozzá, Bakayoko könnyedén kihasználhatja majd a fizikális adottságait a Serie A-ban, a hozzá hasonló játékosok gyakran lubickolnak Itáliában. A Milannak meg egyáltalán nem jön rosszul, hogy szerzett az új idényre egy igazi ütköző, labdaszerző védekező középpályást, lesz rá szükség bőven. 

Egészen friss érkező lehet még az a Samu Castillejo, akit a poszt keletkezésekor még hivatalosan nem jelentettek be, így elővigyázatosságból róla csak annyit, hogy a szélső támadó posztra várható egy technikás, kreatív, fineszes megoldásokra képes spanyol srác. Lehet, hogy az inverz Suso? 

Nála már csak az a Laxalt lehet frissebb igazolás, akit elvileg már orvosira várnak, és aki szerintem Oroszországban is frankó teljesítményt produkált, és ideje volt már, hogy szintet lépjen. Az már egy más kérdés, hogy így a balhátvéd poszt egy kicsit telített lesz, de legalább Rino tud majd variálni és válogatni is, hiszen mind RR, mind Laxalt kiváló wingbackek, noha a svácji támadásban sokkal hasznosabb tud lenni, mint védekezésben, de talán ezért is hozzák(?) el az uruguayit, aki talán defenzívebb felfogású, és nehezebben verhető meg párharcokban.

A végére hagytam a nyár első fecskéit, nevezetesen a Reina-Strinics-Halilovics triót, akiket ingyen akasztott le a Milan a polcról. Nagy teljesítményt és fényes jövőt senki se várjon tőlük, valószínűleg mindegyiküket megelőzi egy-egy játékos a maga posztján, és inkább kiegészítő szerepet szánnak nekik. Aztán ki tudja..

Végezetül pedig muszáj megemlítenünk azt is, hogy az új tulajdonoskörnek sikerült visszacsábítani a vezetőségbe a Rossoneri legendáját és ikonját, Paolo Maldinit. Az 50 éves szakember már csak a tapasztalatával is határozottan segítségére tud majd lenni a klubnak, köztük leginkább Romagnoliéknak. 

 

Úgy gondolom nem badarság azt állítani, hogy a Milan távozói közül szinte egyik játékos elengedése sem veszteség, sőt.. Kalinics távozásával egyfajta örömünnep vette kezdetét Milánóban, hiszen nem csak elment a kiábrándítóan teljesítő horvát, de még pénzt is kaptak érte Madridból. Maradva csatárposzton, André Silva a Sevillába került kölcsönbe, ami látva, hogy mennyi lehetőséget kapott, okos döntés, mondván, hogy ezzel legalább újra visszanyerheti az önbizalmát egy új légkörben. Bonuccit sem sajnálhatják annyira a Milan-fanok, hiszen a tavaszi perfomanszán kívül az idény többi részében pocsék formában volt. Niang és Lapadula végleg távozott, Locatellit pedig elengedték a Neroverdihez. Utóbbi szvsz. egyáltalán nem nagy durranás, egy szorgos, melós, ugyanakkor színtelen-szagtalan középpályás, aki két bombagóljának köszönheti az eddigi hírnevét,és a körülötte generált hypeot. Gustavo Gómezt kölcsön adták, de könyörgöm: észrevenné-e egyáltalán valaki, hogy ő most nincs Olaszországban? Senki. Bezárva a távozók névsorát, Toszkána felé vette az irányt Antonelli is, aki csere balbekként mindig képes volt egy konstans szintet hozni, de semmi több. 

 

Lényeg a lényeg: Immáron adott a Rossoneri számára a jövő olasz válogatott(?) hátsófala (Conti-Caldara-Romagnoli-Calabria), és azt azért láthattuk már az elmúlt idényben is, hogy Gattuso remekül meg tudja szervezni a védelmet, ami a mai futballban már mindennek az alapja. A középpályát viszonylag vékonynak érzem, minden bizonnyal a Kessié-Biglia-Bonaventura hármas lesz a pálya centrumában, a padon viszont Bakayoko mellett nagyobb név nem foglal helyet, így mennyiségben egyáltalán nincsenek ott meg (Montolivót hagyjuk), a több fronton való szereplés miatt akadhatnak majd gondok fizikálisan. Ami a támadószekciót illeti, centerposzton egész jól megvan a csapat, noha két olyan kilencese van a Milannak, akiket ki kell majd szolgálni, de erre a feladatra lesznek majd jelentkezők. Suso és Calhanoglu játéka igen hasonló, mindketten tükörszélsők, akik befelé cselezve keltenek zavart az ellenfél védelmében, amiből a két felfutó szélső védő profitálhat. Mindenesetre nem véletlen akar Leonardo még egy szélsőt (Castillejo), hiszen egyedül Borinivel a padon nekivágni a szezonnak, több, mint tökön szúrás.

 

Summa Summarum, biztosan volt már drágább és nagyobb mercatója a Milannak, de a tavalyi költekezés után elsősorban az „ésszerűen” szócskát tartották maguk előtt a vezetőségben. Én azt mondom, hogy – noha nem nagyon -, de erősödtek a piros feketék, és fontos dolognak tartom azt is, hogy Rino azokkal a játékosokkal kezdhette meg a felkészülést, akikkel (feltételezhetően) szerette is volna, és nem egy szedett-vedett csürhét kellett átvennie az év közepén, ami azért sokat dobhat a latban. Nem szabad, hogy irreális elvárásokat tegyünk a Rossoneri elé, elcsépelt mondás, de lassan kell építkezni és haladni – különösen igaz ez Milánóra. Így hát nem gondolnám, hogy mellényúlok azzal a jóslattal/tippel, hogy én bizony a top4-be várom őket, az EL-ben pedig nagyon nehéz megjósolni, hogy meddig juthatnak – ott azért sok (akár külsős) körülmény közrejátszhat – viszont egy a tavalyinál meggyőzőbb, és talán „szerencsésebb” menetelés számon kérhető tőlük.

6. Lazio

Utolsó csapatként Róma másik együttesét, a Laziot vesszük célkeresztbe. Ezzel véget is ér a beharangozó sorozatunk, de utolsó alkalommal még rágjuk át magunkat az élmezőny egyik tagján. A Lazionak nem volt igazán érdekes nyara, csupán néhány fontosabb esemény történt, de ettől függetlenül van miről beszélni.

Először is, szerintem feltétlen beszélnünk el Sergej Milinkovic-Savic-ról. A szerb egyértelműen a keret legtehetségesebb játékosa, sőt, igazándiból a liga egyik legtehetségesebbikje is. És akármennyire nehezen is emésztik ezt meg a Lazio szurkolók, de nem itt fog megöregedni. A 21. századi box-to-box középpályások prototípusa is lehetne, magas, gyors, rendkívül jó állóképességgel rendelkezik és miközben a támadójáték több részében is eredményesen veszi ki a helyét, a védekezése is kiváló szinten van. Kereste a Real, a United, a PSG, a Juve és a Milan is a hírek szerint, de Lotito elképesztő magas elvárásai miatt egyik üzlet sem jöhetett létre. Így még egy évig az olasz fővárosban marad, de érzésem szerint ez csupán 2019 nyaráig fennálló helyzet lesz. Ha esetleg idén be tudna jutni a BL-be a Lazio, akkor a jövő nyáron akkora tőke szakadna rá a csapatra a legrangosabb nemzetközi kupasorozattal és SMS eladásával, amit jól elköltve a sasok soha nem látott magasságokba repülhetnének.

 

Két fontos és két kevésbé fontos távozóról érdemes beszámolnom nektek. Felipe Anderson Angliába engedéséért cserébe 38 millió eurót kapott a Lazio, ezt az átigazolást pedig abszolút pozitívumként tudom megítélni. A sérülését követően Anderson korántsem abban a formában és úgy tért vissza, ahogy azelőtt játszott, mégis elég komoly pénzt kaptak érte a West Ham-től. A Lazionak meg van a kialakult és jól működő támadógépezete, a lehetőségeik sokkal inkább nőttek a brazilért kapott pénzből. Egy ilyen jó eladásra azonban jutott egy elképesztő otromba megoldás is, Stefan de Vrij kálváriájának a vége. A hollandot Lotito nem adta el alacsonyabb összegekért, mint amit ő akart, így az előző szezont végigjátszotta, majd a lejáró szerződést követően az Interhez írt alá. Gyanítom, hogy sok laziale-nek nem hiányzik majd az utolsó fordulós ámokfutás végett, de ettől függetlenül nekik is be kell vallaniuk, hogy nagyon nehéz lesz őt pótolni. Mellette Marchettinek is lejárt a szerződése, de őt Strakosha már korábban kiszorította, Nani pedig nem jött vissza a kölcsön után - ezért sem fogják krokodil könnyekkel eláztatni a Stadio Olimpico gyepét.

 

A világoskékek az EL-ben is vitézkedhetnek majd és bár elég kétséges, hogy vajon komolyan veszik e a sorozatot, az átigazolásokból úgy tűnik, hogy idén nyáron nem csak minőségi hanem mennyiségi fejlődést is el akartak érni. Joaquin Correa feladata lesz Anderson pótlása, de nem lenne meglepő, ha Alberto és Immobile mellett a szezon nagy részében csereként kapna szerepet. Francesco Acerbi de Vrij helyére érkezett, ezzel kapcsolatban azonban már vannak fenntartásaim. Acerbi történetét mindenki ismeri (ha valaki mégsem, röviden velősen az, hogy a rákból felgyógyulva tért vissza a legmagasabb szintre és igen jól), azonban a hollandus hátvéd képességeihez nem igazán mérhetőek a kvalitásai. Rajta kívül nem is érkezett középső védő, itt pedig nagyon vékonynak érzem a Laziot. Elnézve a Juve, a Roma, a Napoli és az Inter támadóit, az Acerbi-Luiz Felipe-Wallace-Cáceres-Bastos-Radu sor nem kecsegtet túl sok jóval. Cserébe viszont a középpályán remekül erősítettek. Badelj ingyen telitalálat, az egyik legjobb védekező középpályás párost alkothatja majd Leiva-val a ligában. Berisha és a bal oldali wingback Durmisi pedig érdekes projektek lehetnek. Főként a koszovói, a Lazioban különösképp nagy számban szoktak beválni a balkáni játekosok.

 

Három dolgot biztosan mondhatok: Inzaghi remekül fel fogja készíteni a csapatát, így pedig, hogy egy rendkívül bő kerettel dolgozhat, akár nemzetközi színtéren is alkothat majd valamit. A Lazio háromvédős felállása még úgy is nagyon különleges, hogy ezek a formációk ma nagyon elterjedtek, de Inzaghi kontrái és villámgyors build-up-ja szintén megérne egy misét. SMS még az előzőnél is jobb teljesítményt fog nyújtani, a bajnokság valószínűleg legösszetettebb középpályás játékát bemutatva. Az Alberto-Immobile páros által vezetett támadósor pedig folytatja majd azt a gólban gazdag utat, amit az elmúlt időszakban.

 

Ennek ellenére viszont én némi kétkedéssel nézek a Lazio szezonjára. A védelem annyira sebezhetőnek tűnik, hogy szerintem hosszútávon ezen fognak elvérezni. De teljesen semmiképpen sem írnám le a sasokat, az biztos, hogy sok boldog pillanatot szereznek majd a szurkolóiknak és, hogy vesenyben lesznek az két alsóbb BL helyért. 

7. Fiorentina

A preview sorozat ma már két résszel jelentkezik, hiszen papíron (bár nagyon úgy tűnik, hogy hivatalosan is így lesz, és csak a két genovai csapat meccsét halasztják) holnap már újra nézhetjük a kedvenceinket. Ez alól ugyan kivétel a kora délután tárgyalt Fiorentina, lévén a Sampdoria-val csaptak volna össze, de este Róma bordó felébe utazunk el.

 

A firenzeiekről írni nyár végén általában elég hálás feladat, hiszen a legtöbb esetben komoly mozgásokról számolhatunk be, a Della Valle-k erről szinte mindig gondoskodnak. Ez most sem volt másként, rengetegen távoztak és jöttek is, de kisebb meglepetésre, egyelőre kulcsember nem igazolt el. Kezdjük a távozókkal.

 

Babacar szebbnek ígérkező karrierje után idén a kölcsönt követően véglegesen a Sassuolohoz került. Bruno Gaspar 4,5 millió euróért a Sportingba igazolt, Carlos Sánchez szintén 4 és fél millióért cserébe a West Ham-be. Rajtuk kívül Tomovic a Chievo csapatánál talált új otthonra Rebic pedig - a VB alapján potom - 2 milláért Frankfurtba - ez egy kölcsön+opciós megállapodás volt, viszont visszatekintve egyértelmű, hogy a Fio benézte a helyzetet. Az isteni Kalinic Milan-os igazolásából még járt emellé 20 millió hátra. Milan Badelj szerződése lejárt, így ő ingyen távozhatott a Lazio-hoz. Sportiello kölcsöne is véget ért, helyette találtak jobb projektet idén. Összefoglalva, talán egyedül Badelj elengedése fájhat - illetve a Rebic-ért kapott összeg - a horvát a liga egyik leghasznosabban játszó védekező középpályása. A többiek viszont pótolhatóak és nem fognak hiányozni, sokkal inkább lehet örülni annak, hogy pofás pénzeket kaptak értük - összesen 42,45 millió eurót.

 

Az érkezők oldalán viszont komoly pozitívumokat értek el a Violák. Az irány egyértelműen látszik: olyan tehetséges fiatalokat próbálnak igazolni, akik egy lépésre vannak attól, hogy igazi prémium tálentumok legyenek, így a sztárcsapatok orra elől el lehet halászni őket. Ha beválnak, sokat segítenek a csapatnak, a jövőben pedig szép pénzekért lehet eladni ezen játékosokat. Ilyen koncepció alapján érkezett Alban Lafont a kapuba a Toulouse-tól (8,5 millió €) David Hancko (3,5 millió €) a balhátvéd posztjára Szlovákiából, Dusan Vlahovic a középcsatár pozíciójába a Partizantól (1,5 millió €), illetve a Roma-ból és a Juventus-ból kiszoruló Gerson és Pjaca kölcsönbe. Lafont egy elképesztő tehetséges kapusnak van kikiáltva, de egyelőre erről csak annyit tudok elmondani, hogy a felkészülési meccseken elég kevés gólt kapott a Fio, viszont azért ezekből a sörmeccsekből komoly következtetést levonni hibás lenne, nem dolgoztatták meg túlzottan. Hancko és Vlahovic ennél is nagyobb rejtély még, de a lehetőség ott van bennük, főként a szlovénban látok fantáziát. Pjaca és Gerson sorsa nagyjából ebben az idényben fog eldőlni, ha Firenzében is leégnek - ez Pjaca esetében egy újabb sérülés is lehet - akkor minden valószínűséggel nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk. Rajtuk kívül is többen érkeztek még, közülük is kiemelkedik az Everton nyári átigazolás hullámának egyik áldozata, Kevin Mirallas. A belga kölcsönbe érkezett, és széleken hatalmas erősítés lehet. Simeone és Chiesa mellé pedig a gyorsasága és a cselező kézsége miatt főként remekül illhet. Ezen felül Saponara és Pezzella opcióját érvényesítették a lilák, 9-9 millió €-ért. Pezzella remekül illett a védelem közepébe, Saponara pedig jó lenne, ha véglegesen visszatérne a sérülésekből. Az előző idény végén játszott 14 találkozón, amelyeken adott 4 gólpasszt és mutatott életjeleket, ha visszatérne régi önmagához, elképesztő hasznos lehetne Simeone mögött. Christian Nörgaard dolga lesz majd az, hogy pótolja Badeljt, az ő játékjoga 3,5 millióért cserélt gazdát, a Bröndby-től jött - ezzel kapcsolatban viszont vannak kétségeim, nem tűnik jó megoldásnak a dán. Laurini, Biraghi és Ceccherini mind a védelemben kapnak majd szerepet. Biraghi Hancko-val fog a balhátvéd, Laurini pedig az eddig nem említett, a korábbiakban tárgyalt fiatal-projekt részeként kölcsönben érkező Diks-szel fog a jobbhátvéd posztjáért megküzdeni. Ceccherini várhatóan gyakorta fog szerepelni, Hugo-val és Pezzella-val a középhátvéd poszt elsőszámú rotációját alkotják.

 

Összefoglalva, a transzfer piacon végzett munkával elégedettek lehetnek Firenzében. Az előző szezon tragédiája után lassan az érzelmek is megnyugodhatnak, a gyász feldolgozásra kerülhetett. Így minden adott egy remek idényhez. Stefano Pioli az előző évben is remek munkát végzett, idén sem várható tőle kevesebb, mint egy stabil védekezésre és középpályás dominanciára építő, mobilis Fiorentina. A játékos keret abszolút adott ahhoz, hogy az EL helyekért menjen a gárda. Veretout és Benassi kellemes meglepetés volt, Chiesa és Simeone pedig idén mégjobb teljesítményt nyújthat - sőt, őszintén megvallva meglepne, ha jövő nyáron nem távozna mindkettőjük (bold prediction 2.0).

Rengeteg izgalmas játékossal lesz tele a Violák kerete idén, így mindenféleképpen érdeklődéssel lehet tekinteni az idényükre. Az igazság az, hogy sajnos ez újfent nem az a pár év lesz, amikor esély nyílik egy kiemelkedőbb teljesítményre, tekintve az élcsapatok erősítéseit és kereteit. De a ligának szüksége van egy jó és kiegyensúlyozott Fiorentina-ra, ami idén minden valószínűség szerint meg is kapunk.

8. Atalanta

Elérkezett hát a nap, amire május vége óta vártunk: ma elkezdődik a Serie A versenyfutása, azonban mielőtt délután ötkor a Chievo és a Juve kifut a gyepre, van két csapat, akinek a nyári teljesítményét ki kell tárgyalnunk. Most az Atalanta, egy kis idő múlva pedig a Lazio következik, utolsóként.

Az Atalanta az elmúlt néhány évben elnyerte a szívünket, kár lenne ezt tagadni. Egy alapvetően kicsi, kis költségvetéssel dolgozó klub erőn felüli teljesítményét nézhettük végig, ahogy sok olasz játékossal, rengeteg fiatal közreműködésével kijutottak Európába és a bajnokságban is megküzdöttek a nagycsapatokkal. Az idei évben azért elnézve többek erősítését, itthon ilyet nem feltétlen várhatunk el tőlük, de a nyár nem telt el unalmasan Bergamóban sem, akik újabb európai kirándulást is terveznek.

Több komoly távozója is volt az Atalantának, elsőként Caldara-t és Spinazzola-t kell megemlíteni. Ugyan tudták a klubnál előre, hiszen az előző idényre már csak kölcsönözve voltak Bergamóba, ennek ellenére nehéz lesz pótolni őket. Mellettük Bryan Cristante két évnyi remek teljesítményt követően a Roma-hoz távozott, 5+25 millió euróért. Nagy részt ez az az összeg, amiből erősíteni tudtak idén, illetve abból, amit a SPAL-lal folytatott transzfer-csomagból ki tudtak venni. Ugyanis a másodéves kis klubbal három átigazolást is nyélbe ütöttek: Kurtic, Paloschi és Petagna távozott, értük összesen 11,8 millió eurót kaptak ezen a nyáron. Az biztos, hogy az idei keret egészen más lesz, hiszen mostanra már több korábbi kulcsfigura sem fekete-kékben kezdi meg a szezont. Hogy valóban sikerült e őket pótolni, az még a közeljövő zenéje, de azért annyi pozitívumot mindenféleképpen lehet találni, hogy sikerült mélyíteni a kereten.

Az érkezőket a legdrágábbal kezdeném, Duván Zapata két éves kölcsönszerződést írt alá az Atalanta-val, akik ezért cserébe 14 milliót fizettek idén, illetve opciójuk lesz a megvételére. A kolumbiai csatár a Samp színeiben 17 gólból vette ki a részét, várhatóan komoly erősítést jelenthet. Rajta kívül a csatársorba egy tehetséges olasz érkezett, Marco Tumminello, akiért öt millió eurót perkáltak a Roma számára. Az erőskötésű középcsatár végig járta a korosztályos válogatottakat, de a fővárosban nem tudott helyet szerezni magának. Az Atalanta remek választás lehet számára, Petagna is kivirágzott, pedig a Milant követően sokan lemondtak róla. Cristante és Kurtic pótlására több nagyon ígéretes transzfer is megköttetett: Marco Carraro, az Inter akadémiájáról érkezett, de még 1 évre a Foggia-hoz került. Kölcsönbe a korábbi nagy horvát tehetség, Mario Pasalic jött a Chelsea-től. Koránt sem lesz már olyan jó játékos, mint amilyennek kikiáltották, de Cristante támadójátékának pótlására kiváló választás. Mellettük pedig Matteo Pessina idén már a csapattal marad és ráadásul a nyári találkozók alapján kezdő is lesz.  Caldara pótlását egy másik fiatal olasz Interessel oldották meg, Davide Bettella 18 évesen 7 millió euróért kelt el. Nagyon fiatal még, de Gasperini sosem volt szívbajos, ha fiatalokat kellett a mélyvízbe dobni. Van egy olyan érzésem, hogy mind az ő, mind pedig Carraro távozását bánni fogja az Internazionale. A balhátvéd posztját a lengyel Reca leigazolása és Adnan kikölcsönzése hivatott megoldani Spinazzola után, mindezek mellett pedig végül volt még keret megerősíteni a kapus posztot, és a támadósort is: Emiliano Rigoni egy rövidebb orosz kirándulást követően tért vissza Olaszországba, a Zapata-Ilicic-Gómez hármas mögött remek kiegészítő lehet.

Gasperini a háromvédős felállásból, amelyet most már hosszú ideje használ, nem fog engedni, ez egyértelmű, de hisz miért is tenné ezt, ha működik. Ahogy azt már említettem, lehet, hogy minőségben gyengült a keret, de mennyiségben mindenképpen erősödtek, ami nagyon fontos lehet. Az előző EL kaland alkalmával a legnagyobb akadály az volt, hogy nagyon szűk rotációval dolgozhatott csak Gasperini, ha meg akarta tartani a versenyképességüket, de így a csapat nagyon kifacsart állapotba került az idény végére. Idén ez úgy tűnik, nem fenyeget. A bergamóiak jelenleg az EL playoff körére készülnek, ahol a Köbenhavn gárdáját kell kiverniük a főtáblára kerülésért. A feladat egyáltalán nem megoldhatatlan, ennek megfelelően a keret a két frontos küzdelemre lett megalkotva. Szinte minden poszton két minőségi játékossal rendelkeznek, úgyhogy remélhetőleg egy újabb szép eredménynek tapsolhatunk nemzetközi porondon is.

Az Atalanta bája abban lakozik, hogy különleges elképzelés mentén próbálják a céljaikat megvalósítani: rengeteg fiatallal, akik közül sokan ráadásul olaszok is. Ez pedig mostanra egy topligában nagyon vonzó, főként, ha sikerrel is jár. Én a magam részéről idén csupán egy nyolcadik helyet vizionálok nekik, de egyrészt kis szerencsével akár két kört is mehetnek az Európa Liga egyenes kieséses szakaszában, másrészt érdemes lesz szurkolni a fiataloknak. Eddig is sokat köszönhetett nekik az olasz foci, hiszen például Caldara-t és Cristane-t ők nevelték jó játékossá, de örvendetes lenne, ha ez sikerülne az idén már minden bizonnyal kezdő Mancinivel, Bettella-val, Pessina-val, vagy majd a jövőben Carraro-val.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tobbmintegysport.blog.hu/api/trackback/id/tr5114188533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.