Maurizio Sarri a Napolit elhagyva idéntől a Chelsea kispadjára ül majd le. A Conte-t váltó folyton füstölő mester története tele van érdekességgel, nem mellesleg egy igazi meseszerű történetként is szolgálhat arról, hogy a kemény munka, a hit és a tudás kifizetődik. Lássuk, ki is ez a kopaszodó, melegítőgatyás hamisítatlan olasz, hogy miként fonódott össze több ponton is a sorsa Antonio Conte-val és, hogy mi várható tőle új klubjában.
(Nem csoda, hogy ilyen környezetben egy ekkora koponya született)
A kis Maurizio Nápoly Bagnoli nevű városrészében látta meg a napvilágot 1959 január 10-én. Az apja egy acéllal foglalkozó cégnél dolgozott, anyja pedig háztartásbeli volt. A család korán visszaköltözött Toszkánába, ahol az apja született és nőtt fel. A kis Sarri is Olaszország ezen tartományában cseperedett fel a terület pedig mostanáig nagyon fontos a számára. Ugyan nem volt sem profi, sem sikeres futballista, a labdarúgás gyermekkorától kezdve fontos az életében, a szerelem pedig azóta is tart. Sarri csupán a Figline nevű kicsiny amatőr csapatig jutott el. Többször is volt próbajátékon a Torino és a Fiorentina csapatainál, ám egyik helyen sem gondolták elég tehetségesnek. 19 évesen állt a legközelebb a szintlépéshez, akkor a Montevarchi együttese vitte volna, azonban klubja túl sokat kért érte, így az üzlet kútba esett. Futballista karrierje során Sarri kettős életet élt: a nap első részében egy pénzintézetben, a Banca Monte dei Paschi di Sienában dolgozott bankárként és valuta váltóként. Más országok pénzeit váltotta a bankja számára, így pedig beutazta Európát. A délutánokon és estéken pedig edzett. Sarri játékos karrierjének végül sorozatos sérülései vetettek véget, viszonylag fiatalon. Ezt követően kezdett bele az edzősködésbe, első klubja 1990-ben, 31 évesen a nyolcad osztályú, U.S.D Stia 1925 volt.
Életstílusán azonban Maurizio továbbra sem változtatott. Dolgozott a bankban, a nap második részében pedig megtartotta az edzéseket. A tréner elképesztő sok csapatot edzett, gyakorlatilag Toszkána minden nagyobb városkájának gárdáját vezette. A Stia élén 1991-ig állt, majd a Fallese-t juttatta egy osztállyal feljebb. Ezt követte 3 évig a Cavriglia, 2 éven át az Antella, ahol újabb kis sikereket ért el; a két klubot az ötöd osztályba vezette el, végül további két alsóbb osztályos együttes következett: a Valdema és Tegoleto. Karrierjének egyik legfontosabb pontja Tegoleto-ban érte, 1999-ben.
Sarri banki karrierje mélyrepülésben volt. Olaszország az euró bevezetésére készült, így a valuták váltásával foglalkozó Sarri munkája megváltozott volna. Hősünk ekkor úgy döntött, otthagyja az állást, hogy attól kezdve teljes mértékben az edzői hivatásnak és a futballnak szentelje magát. Utólag nyilván ez egy egyértelmű és könnyű döntésnek tűnhet, de az igazság az, hogy rengeteget kockáztatott vele. Nem volt stabil, jólfizető keresete és továbbra se felejtsük el, hogy csupán az ötödik olasz vonalban trénerkedett. Ekkor még csak nyomokban volt felismerhető az a nagyon modern, mozgékony és kreatív pozíciós támadófutball, amit a Napoli-tól ismertünk meg, de Sarri nem törődött ezzel. Edző akart lenni, azt csinálni nap, mint nap, amit igazán szeret.
Ha azt a pontot kéne megjelölni, mikor látszódott, hogy Sarri nem ezen a szinten fog megragadni, akkor a második ezredforduló évét mondhatnánk. Maurizio ekkortól kezdve 3 éven át a Sansovino nevű csapat edzője volt, akiket előbb a negyedik vonalba juttatott fel, majd utolsó évében alig maradt le velük a harmadikba való feljutástól. Ezt követően a Sangiovannese-t is feljebb vezette, Igazán profi klubhoz először 2005-ben került. A Pescarával a középmezőnyben végeztek, Sarri elképzelései pedig nem igazán váltak sikeressé ekkor még. 2006-ban, a nagy Calciopoli botrányt követően Antonio Contét váltotta az Arezzo padján. Conte ekkor eltiltását töltötte, de a következő szezonra már visszatért a gárda élére, miután Sarrit kirúgták. Az Avellino után csupán rövid időszakokat töltött el különböző csapatoknál, míg végül 2009 elején egy időre felhagyott az edzősködéssel.
Ezt az időszakot azonban sokkal inkább kell értelmezni művészi válságnak és gondolkodásra alkalmas időnek, mint az edzői hivatás feladásának. És, ha a füstös Maurizio is megpihent egyet, akkor mi is használjuk ki a lehetőséget és mielőtt a zavaros korai évek után az igazán sikeres vállalkozásokra csúsznánk tovább, ismerjük meg Sarri futball filozófiájának mibenlétét és alakulását. Sarri példaképe nem más, mint a valaha volt egyik legjobb edző, Arrigo Sacchi, aki olyannyira nagy hatással volt rá, hogy gyakorlatilag életének alakulását is róla példázta. De, ha ezt nem is teljesen tudatosan alakította így, az bizonyos, hogy a nehéz időszakokban támaszt nyújthatott Sacchi példája. A legendás edző sosem volt jó futballista, úgy, mint Sarri, csak az amatőr szintekig jutott el. Sőt, hosszú ideig suszterként dolgozott, este pedig edzett és edzette a csapatait. Végül a kitartása és a munkája olyan édes gyümölcsöt termett, hogy az általa irányított Rijkaard-van Basten-Gullit fémjelezte zseniális Milan-t a valaha volt egyik legjobb csapatként tartják számon, illetve Olaszország válogatottját VB döntőbe vezette. Sacchi is támadófutballon nőtt fel, az ő általa megalkotott játék viszont Sarrit nyűgözte le. Az ekképpen megihletett taktika végül a másfél éves szünetet követően tisztán kirajzolódott; a pozíciós játék, a háromszögellésekkel tarkított lendületes offenzív foci és a presszingre illetve négyesfalakra építő védekezés egyre feljebb repítette megalkotóját.
A Grossetto, az Alessandria és a Sorrento vezetését követően 2012 nyarán az Empolitól kapott állást, ahol végre beért a munkája. A 2012-13-as szezonban a playoffot érték el, a következő szezont követően pedig Maurizio az első Serie A meccsén is dirigálhatott. Abban az évben egy rendkívül tetszetős együttessel a 15. helyen végzett, megúszva ezzel a kiesést. Az Empolinál mutatott játékra figyelt fel Aurelio de Laurentiis, a Napoli tulajdonosa, aki 2015-ben hazavitte Sarrit szülővárosába és kinevezte klubjának élére.
(Sarri az Empoli színeiben)
A kinevezés telitalálat volt. A 2014-15-ös szezon végén a déli klub nem jutott be a BL-be, így Rafa Benítezt menesztették. Mister 33 (Ezt a furcsa becenevet még a hatod osztályban kapta, mivel nem kevesebb, mint 33 rögzített szituációt gyakoroltatott be az edzéseken) kezében egy jó, de korántsem top szintű keret állt rendelkezésre. Ennek ellenére ő csupán mindössze 42 millió eurót költött el - amiből az eladások után 17 vissza is jött - többek között az Udinese középpályására, Allan-ra, Pepe Reina-ra, Chiriches-re és két volt empolis játékosára, Valdifiori-ra illetve Hysaj-ra. A Napoli viszont meglepetésre jó ideig versenyben volt a Juventus-szal a bajnoki címért vívott küzdelemben, Sarri játéka pedig fényesen kezdett beérni; 80 találatot jegyeztek miközben a második legkevesebb gólt kapták. Így a következő szezon előtt Maurizio első nemzetközi kupa idényére készülhetett. 2016 nyarán azonban a Napoli komoly veszteséget szenvedett el, Gonzalo Higuaín, a csapat elsőszámú gólszerzője 90 millió euró cserében költözött át Torinóba. Végül Sarri ezt is átfordította pozitívummá: nem egy-az-egyben pótólták Pipita-t, hanem megerősítették a keretet minőség és mennyiség tekintetében is.
Így történhetett meg az, hogy Sarri 57 éves korára végre felért eddigi pályafutásának csúcsára. 2017-ben Dries Mertenst betolta középre, amivel kialakult az az elképesztően erős és látványos futballt játszó nápolyi gárda, akik két éven át kergették a Juventust megállíthatatlanul. Bajnokok ugyan egyszer sem lettek, de mind a két idényben klub pontrekordot döntöttek, Sarri játékát pedig olyan magas szinten művelték, hogy egyértelműen Európa egyik leglátványosabb csapatává váltak. A 2016-17-es szezonban csoportelsőként mentek tovább a Bajnokok Ligájában és szélesebb közönség előtt is megmutathatták magukat. Olyannyira igaz ez, hogy Pep Guardiola is magasztalta Mauriziot. A katalán mester azt mondta, hogy olyan embereknek, akik - mint ő - rengeteget néznek focit, Sarri Napolija a legjobb döntés, ugyanis gyönyörű és szórakoztató futballjuk van. Ennél nagyobb dicséretet kapni jelenleg a labdarúgásban azt hiszem nem lehet.
(A Guardiola által magasztalt Napoli felállása)
Maurizio Sarri útja nagyon rögös volt, de a futball felé mutatott alázata és elhivatottsága sikert hozott számára. A hétvégén induló Premier League-ben a világ egyik top klubját fogja irányítani, ami új dimenziókat nyitott meg lehetőségek terén számára. Most, hogy megismertük a személyiségét és betekintést nyerhettünk az életútjába, következőként szakmázunk majd és kivesézzük a taktikájának sikerét. Arról is beszélünk mit várhatunk az új Chelsea-től és, hogy miért lehet félnivalójuk a londoniak szurkolóinak. Zárásképpen álljon itt Arrigo Sacchi egyik kultikus mondata, amit Maurizio is mindig a szeme előtt tartott. Legyen ez példa és remény mindenki számára, aki edző szeretne lenni. „Nem tudtam, hogy ahhoz, hogy zsoké legyek, lónak is lennem kellett volna a múltban. Szerintem az edzősködéshez sem kell futballista múlt”.
Holnap várlak titeket a második részhez!
