Ezen a héten is jelentkeztem persze az INC oldalán a - most már hivatalosan is - sorozatunkkal. Ezt a fordulót többen dolgoztuk fel, itt most az én általam készített rész lesz látható, de itt a link, ha valaki az egészre kíváncsi: https://ilnostrocalcio.blog.hu/2018/08/28/la_bella_calcio_617

Fiorentina 6-1 Chievo

A vasárnap gólok terén nem ígért túl sokat, de Pioli mester csapatánál szépen kiakadt a gólzsák. Voltak remek egyéni teljesítményeka firenzeiek oldalán, mint Benassié, Biraghié, Gersoné vagy Chiesa-é, de az egész mezőnyből kiemelkedett egy 23 éves fiatalember, Giovanni Simeone. Ugyanis az argentin csatár mind a hat Fiorentina gólban benne volt. Nem viccelek, mind a hatban.

A második találatban duplán benne volt; egyrészt ő indította Chiesa-t a ziccere előtt, amit az olasz kihagyott és amiből a szöglet született, majd a kapu előtt a szöglet középre tálalását követően hozzá került a labda.

A harmadik gólban közvetlen szerepet vállalt, Gerson indítását követően pontosan ívelt Benassi fejére - egyébként a papíron gyengébb lábával. A negyedik gólhoz bemozgással asszisztált.

A hatodik találat végül a 93. percben ténylegesen Simeone által született meg, amit a támadó nagyon megérdemelt. A 6-1-es győzelem ellenére azért ebből a találkozóból nem kell messzemenő következtetéseket levonni. A veronaiak pocsék egyéni hibákkal könnyítették meg a Violák dolgát, de erre azért nem lehet mindig apellálni. Továbbra is tartom, hogy sok van ebben a keretben, de különös meglepetést ne várjunk. Simeone-hoz visszatérve azonban, azt amit a Chievo ellen lehozott, nos ezt nevezem én igazi modern csatár teljesítménynek. Sokszor érintés nélkül is kulcs szerepet töltött be a gólokban, a mezőnymunkája eképpen eredményes is volt, nem csak hasznos. Diego Simeone élőben nézte meg az összecsapást, a nyári pletykák után pedig csak egy kérdésem van. Megvan a Griezmann-pótlék?

Roma 3-3 Atalanta

A hétfői napról is egy hasonlóképpen gólgazdag mérkőzésről szállíthatunk nektek infókat. Római oldalról hibátlanul indult a 90 perc, a második minutumban Pastore klasszis góllal jelentkezett, ezt azért nézzük meg újra, ritkán látni ilyet.

Ezt követően viszont a Roma totálisan szétesett fejben, az idő előrehaladtával pedig az Atalanta átvette az irányítást. Az első félidő végére 3-szor találtak a bordó-sárgák kapujába, Zapata Manolas-t forgatta úgy, mint paraszt a vasekét, emellett Rigoni kiváló helyezkedésével váltott gólra 2 ziccert is. A félidőben Di Francesco nagyon agresszívan reagált, az Atalanta középpályás fölényét úgy orvosolta, hogy lekapta a nagyon halovány Pellegrini-Cristante párost, beküldte NZonzit és Kluivertet, majd formációt váltott. A 4-2-3-1-ben Pastore lett a támadó középpályás és a labda felhozatala sokkal gördülékenyebb lett.

EdF-re reagálva Gasperini is rögön cserélt kettőt: de Roon és Hateboer érkezett, hogy frissen tartsák a fehér mezeseket. A Roma végül egyre nagyobb kockázatot vállalt, végül Florenzi egyéni villanásával és Manolas fejesével - egyrészt a görög kicsit enyhítette azt a borzalmat amit hátul csinált, másrészt lassan ő lesz Olaszország Sergio Ramos-a, mert többedszerre menti meg gárdáját egy kései fejessel - kiegyenlítettek. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy Fortuna istenasszony azon az estén hű volt gyökereihez, Olsen hatalmas védése és komoly szerencse kellett ahhoz, hogy az Atalanta ne szerezzen egy negyedik gólt. Cengiz vagy 20 percen át wingbacket játszott, a farkasok felállása meg valami elképesztő amorf 3-2-1-4-re változott a végét jelző sípszóhoz közeledve.

A római védők eddigi teljesítménye szinte értékelhetetlen, át kell majd gondolnia az együttesnek, hogy ezen hogy segíthetnek, mert az egész szezonra vetítve komoly probléma lehet a helyzetből.