A hétvége egyik rangadója a Lazio és a Juve összecsapása lesz, ahol a jelenlegi olasz edzőgarnitúra két, taktikailag rendkívül képzett tagja fog farkasszemet nézni. A meccset megelőzően viszont egyértelműen Allegri van döntéskényszerben. Elmondom mi az a néhány probléma, amire neki és Inzaghinak megoldást kell találnia.

A felállás

Továbbra sem tudni azt, hogy idén melyik formáció lesz Allegri alapvető felállása. A Chievo ellen 4-2-3-1-ben kezdett a Juve, ma azonban ez nem lenne a legjobb megoldás. Az szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy a római kékek 3-5-2-ben lépnek majd a gyepre, így a 4-2-3-1 komoly fegyvert adna Inzaghi kezébe. A két védekező középpályás előtt Dybala lenne a harmadik ember középen, az argentinről azonban mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy védekezésben lehet rá számítani és, hogy nem a kapuhoz minél közelebb szeret lenni. Így azonban a Juventus végzetes hátrányba kerülne ellenfelével szemben, hiszen a 3 kékmezessel szemben csupán 2 zebracsíkos foglalna el pozíciót a pálya belső harmadában. Az igaz, hogy elöl 4-3-as létszámfölény alakulna ki, a lényeg viszont az, hogy a labda a legtöbb esetben el sem jutna CR-ékhez.

Kétféleképpen oldható fel a fenti probléma szerkezetváltás nélkül. Az egyik az lenne, hogy Dybala és a szélsővédők visszábbhúzódnak, hogy újra biztosítva legyen a létszámfölény az építkezéshez, a másik pedig az, hogy kihasználva Bonucci és Pjanic rúgótechnikáját, az Öreg Hölgy magas labdákkal operálna, átrúgdalva a Lazio középpályáját. Mind a kettő eset hordozhatna magában lehetőséget, az előbbi kicsalogathatná az ellenfelet, amit a visszalépő Dybala és Pjanic kihasználhatna, a második Ronaldo-val, vagy adott esetben Mandzukic szélen játszatásával eredményes lehetne. De egyik sem olyan megoldás, ami biztos tervet jelentene legalább a meccs nagy részére. Úgyhogy, ha tippelnem kéne, Allegri 4-3-3-ban küldi majd fel csapatát.

Ezzel két legyet üthet egy csapásra: feloldja a támadó transition-ök nehézkességét, amit előbb tárgyaltunk - ráadásul gyakorlatilag a támadó harmadban semmit sem gyengítve magát - ezen felül ráadásul a pálya közepét túltöltve a vonal mellé terelné a Laziot, akikre széljátékot és beadásokat erőltetne így - ami Immobile-vel és Alberto-val középen még akkor sem egy jó elképzelés, ha a második hullámban Parolo és SMS érkezne.

Dybala

A kis argentin számára vízválasztó lehet ez az év. Ahogyan azt a beharangozóban is leírtam, nagyon úgy néz ki, hogy Cristiano a szárnyai alá vette, nála tökéletesebb tanítót pedig jelenleg nem sodorhatott volna mellé a sors....öhhh akarom mondani Mendes. Ha ennek ellenére továbbra is azt a hullámzó és a szezon közben rövidebb-hosszabb intervallumokra láthatatlanná váló Paulot látjuk majd, mint eddig, akkor komolyan kezdhetnek aggódni a torinói drukkerek. A fentebb tárgyalt probléma miatt azonban véleményem szerint Dybala-nak nem kéne a kezdőben lennie. Az továbbra is tiszta sor, hogy La Joya a 10-es, vagy a trequartista posztján érzi magát a legjobban, azon a helyen viszont ma várhatóan több kárt okozna, mint hasznot hajtana. A 4-3-3-ban szélre kényszerülne, ami újfent pocsékba ment lehetőség; Dybala ott nem tudja minden kvalitását megcsillogtatni, emellett elvenné a helyet egy igazi szélsőtől. A meccs későbbi szakaszában egy fáradt Lazio ellenében sokat segíthet, de a kezdetése ma talán hiba lenne.

Can

A német középpályás nem igazán mutatkozhatott be Veronában, mert az eddig Aranylabdával méltatlanul nem kitüntetett Khedira szerepelhetett a helyén. A mai viszont remek alkalom lehet erre, ugyanis adott esetben fontos szerep hárulna rá: Milinkovic-Savic megállítása. Cannak ugyan nincsen olyan ritmusérzéke, mint Fabio Cannavaronak és nem is teszi látszólag olyan egyszerűvé a védekezést könnyed szereléseivel, mint Alessandro Nesta, de rendkívül agilis, kitartó, illetve tökéletesen alkalmas arra, hogy felvegye a versenyt SMS-el mind futómennyiségben, mind fizikailag, mind fejben. Ez pedigkulcsfontosságú lehet, hiszen látható volt már a Napoli ellen is, hogy a szerb az idei évadra még tovább fejlődött a box-to-box játékát tekintve - meglátásom szerint főként az irányítói feladatokban. Ha Allegrinek sikerülne őt levennie a mágnestábláról, ezzel a Lazio egyik méregfogát húzná ki.

A türelem rózsát terem

A rómaiak számára a türelem lehet a kulcsszó ezen a mérkőzésen, ugyanis a figyelem és a teher nem az ő vállukon fekszik. Cristiano Ronaldo nyári érkezése, illetve a Juve nem titkolt célja arra, hogy letaszítsák a spanyol gigászokat és a Bayern-t a BL trófeáért vívott harc trónjáról, elképesztő mértékű média figyelmet és türelmetlenséget tesz az Öreg Hölgyre. Annál is nagyobbat, mint eddig a történelmük során bármikor. Ez az első mérkőzésen is látszott talán, ahol a Chievo egy nagyon kompakt védekező struktúrával megálljt parancsolt a zebráknak, akik végül csupán kérdéses körülmények között arattak győzelmet. A torinói publikum valószínűleg látványos, eredményes támadójátékot hozó diadalt szeretne látni a hazai bemutatkozáson. Ha a gól nem fog jönni, az az idő előrehaladtával egyre komolyabb görcsöt tehet a vendéglátók lábaiba. A kékeknek türelmesnek kell maradniuk. Ha Inzaghiék összeraknak egy olyan védekezést, ami meg tudja fogni Juve támadásait, akkor egyértelmű, hogy Allegri egyre többet fog kockáztatni, a Juventus pedig egyre sebezhetőbb lesz hátul. Több gyors és kontrák esetén nagyon hasznos játékos szerepel majd a vendégeknél, így ahogy egyre több homokszem esik majd le, a mérleg nyelve egyre csak a Lazio felé fog dőlni.