1955. július 21-én Rosario-ban látott napvilágot a kis Marcelo Alberto. Apja csakúgy, mint családjának tetemes része, jogász és/vagy politikus volt. Az apuka a város egyik együttesének, a Rosario Centralnak szurkolt, Bielsa-ra komoly hatást azonban azon felül, hogy átadta a futball szeretetét, nem ő, hanem anyja gyakorolt. A tréner többször is bevallotta, hogy kitartását, küzdelmét a folyamatos akadályokkal és a meg nem alkuvó hitét saját magában tőle tanulta el, amiért nagyon hálás. Gyermekként Marcelo a városi rivális Newell's Old Boysnak szurkolt, náluk kezdett bele futball karrierjébe is - szakítva ezzel a családi hagyományokkal. Azonban korán kiderült, hogy játékosként nem vár rá nagy jövő, így edzői karrierbe kezdett.
Hősünk gyerekkorától kezdve futball újságokat jegyzetelt ki, videóelemzéseket végzett hosszú-hosszú órákat töltve azzal, hogy a lehető legtöbb fegyver legyen a kezében az ellenfelekkel szemben. Temérdeknyi nemzetközi szaklap előfizetője, konkrétan gyűjteménye van labdarúgó mérkőzések felvételeiről évtizedekre visszamenőleg. És igen, nála ténylegesen komolyan lehet venni, amikor azt mondja, hogy 14 órán át elemez. Bielsa életét a futball jelenti, minden porcikáját és pillanatát átitatja ez a sport. Edzői karrierjének kezdetétől látszott, hogy más, mint a többiek. Egészen elképesztő alapossággal vizsgál és analizál mindent, ami a pályán történik, vagy történhet.
Az argentin futballnak két tagadhatatlanul nagy alakja volt a történelem során taktikai téren, César Luis Menotti, illetve Carlos Bilardo. Előbbi egy igazi romantikus volt, aki a gyökereihez próbálta visszairányítani hazájának futballját - persze mindezt modern kivitelezésben - utóbbi sokkal inkább pragmatikus edző volt, aki a rendszerben hitt, illetve az eredményességben. Bielsa tőlük, Óscár Washington Tabáreztől, az uruguayi foci újra alapítójától és Rinus Michelstől, a totális futball megalkotójától, a legendás Cruyff-féle Ajax és Barca edzőjétől tanult a legtöbbet. Filozófiáját valahol eme négy úriember közös halmazából lehetne összetákolni. Bielsa a támadófutball abszolút és megingathatatlan hívője, ennyire egysíkúan azonban nem írható le a profilja. Bielsa csapatai arra törekednek, hogy a lehető legkevesebb teret adják át az ellenfélnek, hogy minél több párbajt nyerjenek meg, előre olvassák az ellenfél támadásait, ezzel a védőmunkát a lehető leggyorsabban elvégezve. A játékosok egy szezonon belül szinte sosem szerepelnek minden alkalommal egyazon poszton, a felállás pedig gyakorta változik, ellenféltől függően. Bielsa elvárja azt, hogy a játékosai folyamatosan fussanak, ha náluk a labda akkor támadjanak, ha nincs, akkor szerezzék azt minél előbb vissza. A fizikai felkészítés mindig nagyon fontos szerepet játszott az edzésein, mert azt a mértékű terhelést, amit a taktikája elvár, máskülönben nem lehetne bírni. Az argentin emellett részletekbemenően gyakoroltat be meccs szituációkat a játékosaival, abból a célból, hogy azok fel legyenek készülve mindenre. A módszer azért különleges, mert Bielsa nem megmondja, hogy mit csináljanak meccs közben, hanem felkészíti őket az edzéseken arra, hogy gondolkodás nélkül, automatizmusok által vezetve reagálják le a helyzeteket a lehető legmegfelelőbb módon. Ezen alapelveket foglalta ő maga össze 4 kifejezésben: concentración permanente, movilidad, rotación, repenitización. Vagyis: folyamatos figyelem, mozgékonyság, rotáció, illetve egy különleges szó, aminek nagyjából az az értelme, hogy a megoldása olyan problémáknak, amikkel még nem találkoztunk.
Sosem nyert komoly kupát, csupán olimpiai aranya van Argentínával és argentin bajnoki címe. Ennek ellenére Marcelo Bielsa a történelem egyik legnagyobb koponyája a sport berkein belül, hatása az általános labdarúgás elméletére, edzés módszertanára, edzőkre, játékosokra szerte a világon tagadhatatlan és elvitathatatlan. Körülbelül két évtized hosszán érződik a hatása, mind elméletben, mind gyakorlatban. A Bielsa vezette Newell's, Atlas, América és Vélez felforgatta a dél-amerikai klub életet, míg az argentin és chilei együttesek a földrész válogatott szféráját. A Bilbao emberfeletti teljesítményt nyújtott és magánál sokkal jobb lehetőségekkel megáldott csapatokat győzött le, a Marseille pedig olyan játékot produkált, ami sokak tetszését elnyerte és sokak szemét arra az időszakra a képernyőre tapasztotta. Idén Angliában látott neki egy újabb fejezetnek Marcelo, afelől pedig kétségem sincs, hogy a Leeds csont nélkül fel fog jutni.
Bielsa játékosaként, vagy elhivatottságának és a végletekig részletekbemenő munkájának tisztelőjeként lett edző Pep Guardiola, Mauricio Pocchettino, Jorge Sampaoli, Geraldo Martino, Diego Simeone és Mauricio Pellegrino. Neki köszönheti pályafutásának felvirágozását Gabriel Batistuta, Arturo Vidal, Mauricio Isla, Alexis Sánchez, Fernando Llorente, Javi Martínez, Aymeric Laporte, Iker Muniain, Ander Herrera, Dimitri Payet, Aymeric Laporte, Benjamin Mendy - és ők csakis azok, akik közkeletűen ismert futballisták. Pep Guardiola, akit nagyjából egyhangúan a legjobb edzőnek tart a közvélemény jelenleg - mint azt sokan tudják - azt tartja, hogy Bielsa a legnagyobb tréner. Azonban nem akarom tényekkel bebizonyítani Bielsa nagyságát, mert akkor pontosan őt tagadnám meg.
Bielsa egy örök idealista. De nem lehet egy egyszerű futball-idealista szerepére degradálni, itt ugyanis a különbség a szófaj. Én jelzőként illetem idealistaként, ugyanis az a fajta romantika és hit az elérhetetlenben, ami őt jellemzi, azzá teszi. Mindig is egy olyan játékot kergetett, amit nem érhet el. Az emberek nem robotok, elfáradnak meccsek, szezonok végére. A futball ma már annál sokkal pragmatikusabb és eredményorientáltabb, mint, hogy ne kelljen néha igenis a védekezésre koncentrálni. De az, hogy Marcelo egyetlen filozófiában hisz, hogy egy célt követ - még, ha az elérhetetlen is - ez teszi őt igazán naggyá. Az esendősége, a tökéletlensége, amitől ember az ember. Ebben a világban, ahol aranykorát éli a konformizmus, a körülményekkel való megalkuvás, az eredményorientáltság, a hit és az eszmények lenézése, annak az elismerése, ha valaki akkor is szembemegy az árral, ha az elsöpri, Marcelo Bielsa egy különleges ember. Ő azért, hogy nyerjen, hogy kupákat tartson a kezében, sosem változtatott azon, amiben hisz. Mert számára nem az a győzelem, ha megnyeri a bajnokságot. Számára az a győzelem, ha a csapata lehoz egy tökéletes mérkőzést, ha másoknak át tud adni abból, amivel rendelkezik, ha legalább részben manifesztálódni látja azt, amit elképzelt.
Ha Marcelo Bielsa holnap elhunyna, akkor is az egyetemes labdarúgás történelmének egyik legnagyobb alakja marad. Megszámlálhatatlanul sok folyamatot indított el szerte a világban, amerre csak járt - és talán ott is ahol fizikailag nem. Az az ember, aki annyit áldozik a szenvedélye oltárán, mint ő, az érhet el csak igazán valamit. Egyszer körbeautózta Argentínát egy kis Fiattal, acélból, hogy addig még föl nem fedezett tehetségeket találjon.
Néhanapján magunkba szállhatnánk. Belső emigrációba vonulhatnánk, kialakíthatnánk a saját nézeteinket a világról, arról amit szeretünk, ami fontos nekünk. Nem vagy attól gyengébb, kevesebb, vagy kisebb, ha hiszel, ha romantizálsz dolgokat, vagy idealistaként látsz eseményeket. Ha képes vagy elsírni magadat a kudarcodon (igen, Marcelo egy a Newell’s-nél eltöltött borzasztó szakasza után megtette) , az csak azt jelenti, hogy mennyire fontos számodra. Elfogadom, hogyha valaki az eredményt és a győzelmet tartja a legfontosabbnak, anélkül azonban, hogy megértjük, mekkora gondolkodó is Bielsa, nem mondhatunk ítéletet felette. Ha pedig ezt megtettük, nem is fogunk.
(Nem nagyon tettem eddig se és nem is fogom, de egy kis adalék az íráshoz, magamról. A kedvenc sportolóim Francesco Totti, Kobe Bryant, Cristiano Ronaldo, a kedvenc magyar történelmi személyiségem Nagy Lajos, nemzetközi Buonaparte Napoleone. Világ életemben vonzódtam a hűséghez, az elhivatottsághoz, ahhoz, ha valaki a végsőkig kiáll azért amiben hisz és szorgalommal, tettekkel viszi sikerre azt. Bielsa is pont ilyen, csakúgy, ahogy az előbbi 5 ember. Emiatt pedig érhet engem vád, hogy nem vagyok elég objektív, de én ebben hiszek; lehet engem régimódinak hívni, ósdi eszményeket károgónak bélyegezni, azonban úgy, ahogy a fentebb említett személyek, azt szeretném közvetíteni, amiben hiszek. Mert úgy gondolom, fontos, hogy legyenek olyanok, akik ezen nézetekkel is megteszik.)
Forrásaim: Jonathan Wilson csodálatos, ‘Futballforradalmak’ című könyvének vonatkozó részei, a Guardian cikke (https://www.theguardian.com/football/these-football-times/2015/dec/17/marcelo-bielsa-manager-swansea-city), Bielsa wiki oldala (https://en.wikipedia.org/wiki/Marcelo_Bielsa) és a legnagyobb részben a saját kútfőm.
